Távolságtartás

Fontos szem előtt tartani, hogy az álmokat ne vegyük szó szerint. Nagyon ritka az úgynevezett jósálom, az álmodó emberek javarésze úgy éli le az életét, hogy egyetlen álma sem vetíti előre a jövő eseményeit, hanem „mindössze” a jelenlegi testi-lelki állapotát mutatja meg, vagy a jövőről (vagy a múltról) alkotott pillanatnyi belső képét, ami lehet, hogy másnapra megváltozik.

Kés a torokban

Huszonegy éves leány:
Egy kés volt beleszúrva a torkomba, én magam szúrtam bele. Nem volt semmi bajom, kaptam levegőt, tudtam beszélni, de tudtam, hogy nincs rendjén, hogy egy kés áll ki a torkomból. Nem mertem elmenni kórházba, mert féltem, hogy műtét közben meghalnék. Megpróbáltam magamnak kihúzni, és mivel nem fájt, kihúztam. Csakhogy erre elkezdett vérezni a torkom, és a tüdőm telement vérrel, és én elkezdtem haldokolni, miközben az édesanyám azt mondta, hogy most kiköhögöm, és aztán rendben leszek, de én tudtam, hogy a vérzés nem fog elállni és én szépen megfulladok.

Ez az álom nem azt jelenti, hogy az illető életét veszély fenyegeti, netán tüdővérzése lesz, vagy urambocsá´ elvágják a nyakát, vagy öngyilkossági szándéka lenne, hanem hogy az álmodónak aktuálisan az önkifejezéssel van gondja, éppenséggel demonstratív módon nem vállalja a szókimondást, fenyegetésben tartja saját magát: saját torkára tette a kést. Ugyanakkor mára tisztába jött vele, hogy ez így nincs rendjén. Rászánta magát arra, hogy ezt az önkéntes „némaságot” feladja, s ez nem okoz neki nehézséget. De a következményeket rettenetesnek látja. Attól fél, elvérzik a beszédben. Ismerős a kifejezés: elvérzett a vizsgán. Talán attól fél, hogy ha szabad folyást enged a vérének (vagyis annak, amit a szíve diktál), akkor leszerepel, nem tud helyt állni az életben. Az édesanyja láthatólag a segítségére van, de ő egyelőre nem hisz neki. Az álom összességében önbüntető, autoagresszív hajlamot is mutat, melynek szelídebb éber formái a körömrágás, hajhúzogatás, sebletépés...

Az álomfejtés során tudni kell, hogy mindig az adott állapotról szól, nem valami végleges és végzetes dologról. Ezért hiba álomra építeni döntéseket.

Repülőgép-becsapódás, bombázás

Az álmodó attól tart, hogy értelmileg nem tudja jól követni saját élményeit, ezért váratlan csalódás, kiszámíthatatlan esemény érheti őt, amire nem tud időben felkészülni. A felülről jövő vész az értelmi feldolgozás, a felettes énünk nehézségeire utal, gyakran a túlzott kontroll igénye következtében, amikor olyasmit is ellenőrzésünk alatt akarunk tartani, amit nem lehet.

Rendőr

Kivételes esetektől eltekintve a rendőr megjelenését álmunkban vehetjük szó szerint: ő a rend őre. Azt mutatja meg nekünk, hogyan viszonyulunk a rendhez, a szabályokhoz. Lelkünk mélyén lázongunk valami ellen, de saját felettes énünk rendre utasít, és betartatja velünk saját törvényeinket, amiket éppen szívesen megszegnénk.

Ellenőr

Sok ember álmodja rendszeresen, hogy jön az ellenőr és neki nincs jegye. Azt árulja el az illetőről, hogy milyen tudattalan eszközökkel szeretne kibújni a „fizetés” alól, vagyis az alól, hogy a cselekedeteiért vállalja a felelősséget. Az ellenőrös álmok többnyire arról szólnak, hogy szeretnénk felelőtlenül, a következményekkel való állandó számolási kötelezettség nélkül lazán élni, de az önkontroll ezt nem engedi. Vagy nem egészen.

Egy tizennyolc éves kamaszlány azt álmodta, hogy nem volt jegye a buszon, amikor jött az ellenőr, erre kutakodni kezdett a zsebeiben, végül egy csoki akadt a kezébe, azt adta oda az ellenőrnek, aki el is fogadta.

Ez arra utal, hogy az álmodó nem akar a vele szemben támasztott igényeknek megfelelni, nem akar számolni cselekedetei következményeivel, ódzkodik a felelősségvállalástól, s ha emiatt bajba kerül, akkor kedves (édes) szóval, hízelgéssel oldja meg a helyzetet, lekenyerezve a számon kérőt. Láthatólag ez bejáratott módszere az álmodónak, hiszen az ellenőrrel el tudja ily módon rendezni az ügyét. Ez manipulációs tehetségre vall.

Nem nyílik a szem

Az álmodónak arra az aktuális gondjára utal, hogy valamit szeretne meglátni, rálátni, átlátni stb., de ez akadályba ütközik. Vagy éppen nem akar meglátni valamit, amiről tudja, hogy látnia kellene. Szeretné érteni a dolgait, de nem megy. Az álombeli helyzettől függően azt is jelentheti a csukott szem, hogy az álmodó „szemet hunyt valami felett”. Ehhez hasonló a jelentése villanyok működésképtelenségének: az álmodó képtelen megvilágítani önmaga számára az őt ért élmények értelmét. „Sötétben tapogatózik”. Előfordul, hogy egy helyzet vagy egy tárgy éles fénybe kerül az álomban, vagyis az álom „rávilágít a lényegre”.

Saját autó, motor, ló, kerékpár stb.

Ezek a saját aktivitásom, a mozgékonyságom, a haladásom szimbólumai. Bármi probléma a személyes járművemmel az álmomban arra utal, hogy jelen állapotomban problematikusnak érzem az aktivitásomat, a haladásomat. Hangsúlyoznom kell, hogy álombeli járművem gondja, akár összetörése, sérülése, szétesése nem jelenti azt, hogy én magam össze fogok törni, sérülni, szétesni, hanem hogy úgy érzem, ahhoz képest, amilyen aktív (eredményes) szeretnék lenni, nem működöm elég jól. Tehát a saját elégedetlenségemről álmodok, nem pedig tényleges teljesítményről. Ha lelkesen nyargalászok a mezőn álmomban, akkor nyilván elégedett vagyok a mozgékonyságommal, de ha kiesik a biciklim kereke, akkor úgy érzem, leblokkoltam, vagy valaki leblokkolt engem. A körülmények elárulják, mit gondolok erről.

Barlang

Közismert szimbóluma a magánynak, a világtól való elzárkózásnak, a tudattalannak, a legbelső, rejtett énünknek. Például, ha valaki álmában az üldözői elől barlangba bújik, arra következtethetünk, hogy a nehézségek elől hajlamos a magányba menekülni, vagy az agresszió(ja) ellen úgy védekezik, hogy begubózik, elrejtőzködik mások elől...

Pince

A pince a tudattalanunk helyszíne, amelyet kitöltenek a múlt elfeledett emlékei. Ha valaki álmában lemegy a pincébe, akkor a gyerekkorába vagy a gyerekkorában eredő érzelmi világába tesz betekintést. Az ott talált tárgyak, lények a gyerekkori emlékek maradványai, melyeknek valami mondanivalója van a jelen számára. Gyakran egy csapóajtó vagy retesz jelzi a pincelejáratot, amely nem nyílik, ebből arra következtethetünk, hogy az álmodónak igénye lenne a múlt feldolgozására, de valami miatt nem hozzáférhetőek az emlékei.

Kamaszkorom végén az egyik álmomban az üldözőim ahelyett, hogy megöltek volna, egyszer csak lesétáltak az erdőben egy pince-étterembe, ami egyúttal népművészeti hely is volt, s onnan visszajőve mind átnyújtott egy apró alkotást a békülés jeléül.

Ez volt az első megoldott álmom életemben, s ma már tudom, hogy azt jelentette, rájöttem: a saját indulataim, haragom, agresszióm s a világgal való harcban állásom megoldása a kreativitásban rejlik, amely öröklött, ősi adottságom, ősi energiaforrásom, táplálékul szolgál nemcsak magam, hanem mások számára is. (Harminc éve iparművészként /is/ keresem a kenyerünket, amiről akkor még sejtelmem sem volt.)

Múzeum

Amíg a pince a személyes tudattalan helyszíne, s ebben az értelemben képviseli a múltat, addig a múzeum a múlt nyilvános része, ami mások számára is látható, hozzáférhető, tehát nem rejtett és nem is tudattalan. Vagyis álomban sem jelent mást, mint a valóságban: tudatosan őrzött emlékeim tárhelye. A múlt kiállítása.

Padlás

A felettes énünk, a szellemi oldalunk és a racionalitásunk helyszíne. Itt tároljuk a szerzett, tanult dolgokat, a tudatos tapasztalatokat. Akinek álmai gyakori helyszíne a padlás, az hajlamosnak látszik az érzelmi átélés helyett felülről, racionálisan szemlélni a világot és saját dolgait.

Torony

Túlzott szellemi magaslatra utal. (Ritka esetben elfogadom Freud magyarázatát, aki szerint minden, ami hegyes és hosszú, fallikus szimbólum.) Utalhat a hétköznapi valóság lenézésére, önmagunk mások fölébe helyezésére, vagy egyéb felülemelkedésre. Elefántcsonttoronyban élni...

Felhő

A felhő már nem is szellemi magaslatot jelent, hanem a valóságtól való irreális szellemi vagy vallási elrugaszkodást. Felhők között jár...

Fog – elvesztése, töredezése

Az agressziónk kifejezésével, az önmagunkért való kiállással, önérvényesítéssel van aktuálisan gondunk – ebben akadályoztatva érezzük magunkat.

Lift – oldalirányba menő vagy köztes helyen megálló

Nevezhetjük a liftet csakra-szimbólumnak, a belső szellemi fejlődésünket jeleníti meg. Ha oldalirányba megy el, az iránytévesztésre utal szellemi téren. Ha köztes helyen megáll, vagy más miatt nem tudunk kiszállni belőle, például túl nagy a rés vagy a szinteltérés, akkor a külvilággal való összeköttetésünkkel van baj, vagyis nem tudjuk saját fejlődésünket, belső világunkat összhangba hozni a környezetünkkel. (Legalábbis ezt éljük meg.)

Lépcső – folyamatossága megszakad, irányt vált

Hasonló a lift-problémához, de nem a szellemi fejlődésünk akadozását vagy iránytévesztését jelenti, hanem az aktív, céltudatos tevékenységét. Nem jutunk el a kitűzött célunkhoz valami miatt. A lépcső-hiba jellege megmutatja, hogy miféle akadályoztatást élünk meg. Sokszor visszakanyarodik ahelyett, hogy felfele folytatódna, ez a kitartás hiányára, elfáradásra utal. Gyakori motívum, hogy száguldunk lefelé, esetenként a korlátot éppen csak érintve szinte repülünk – ez a múltunk vagy az ösztönvilágunk iránti heves kíváncsiságunkat és nyitottságunkat jelentheti, ellensúlyozandó az állandó küzdelmes és tudatos előre haladni akarást, a karrierizmust.

Gyerek születik

Természetesen ha az álmodó terhes, vagy bármilyen „gyerek-projektben” vesz részt, akkor az aktuálisan születendő gyermekhez való viszonyról szólhat az álom, egyéb esetekben az illető saját újjászületési igényére vagy időszakára utal. Fiatal lányoknál a saját szülőről való leválás időszerűségére utal, arra, hogy ideje megszülni önmagát, és magára mint önálló női (anyai) lényre gondolnia. A gyerekszülés álombeli körülményei utalnak a szülőről való leválás nehézségére, és sokszor tartalmazzák a megoldási stratégiát is.

Pók – üldöz, ijeszt, fenyeget

Sokan nem félnek a pókoktól, ők nem is igen álmodnak róluk. Hasonlóan a kígyóhoz, vitatott és ezerszer félreértelmezett szimbólum, ahány szimbolista, annyi magyarázat, így ez is csak egy a sok közül, mely azonban igazolást nyert sok ember sokféle pókos álma által. Úgy tűnik, a bekebelező, behálózó, korlátozó, uralkodó anyafigura jelentéséhez áll legközelebb. Az álmodó nem képes magát függetleníteni az elnyomó, fenyegető anya képétől, vagy az azt helyettesítő személytől. Úgy érzi, hogy személyiségének szabad kibontakozását súlyos veszély fenyegeti, ez gyakran a halálfélelemhez hasonlító érzés.

Zuhanás

Többnyire olyankor zuhan az ember álmában, amikor képességeit vagy természetes vágyait meghaladó magasságba küzdötte fel magát, többet adott vagy mutatott a világnak magából, mint amennyit az ösztönei diktáltak. Az álom visszaröpíti őt a fájdalmas valóságba, ami félelmetes, hiszen „ha nem teljesítek elég magas szinten, akkor elveszthetem a szeretett személy (a szülő) szeretetét, ami fájdalmas élményeket juttat eszembe”.

Földrengés

Megrendülni látszik az álmodó életfelfogása, az a felépített rendszer, amiben eddig – úgy vélte – jól működött. A biztonság mindennél fontosabb számára, de az élet nem egy statikus építmény – változásra, fejlődésre, átalakításra van időnként szükség benne, most ennek van itt az ideje.

Úszás tengerben, folyóban

Általánosságban az érzelmi sodródás, áramlás szimbóluma. Gyakori motívum, hogy akadályoztatva vagyunk az úszásban, ilyenkor érzelmeink korlátozását éljük meg, a körülmények árulják el, hogy miért, mi módon. Egy jó úszás az álomban azt jelenti, hogy érzelmileg kielégült vagyok, jól érzem magam.

Természet

Bármilyen történet zajlik a természetben álmunkban, az többnyire az istenadta őstermészetünkben zajló folyamatokra utal. Aki csodálatos, színes tájakat lát álmában, az saját színes, gazdag belső természetével találkozik éppen, közel került önmagához, igazi természete szerint él, és ezzel elégedett. A sivár táj arra utal, hogy kiürítettük magunkat, szorongásunk miatt nem merünk a természetünk szerint élni, rosszban vagyunk magunkkal, ezért sivárnak, üresnek érezzük az életünket.