Vallásalapítótól meglepő módon Buddha " istenek létéről, védák szentségéről" nem beszélt. Híressé vált hasonlata , hogy istenekről beszélni olyan, mint amikor a vakok az elefántról fecsegnek:egyik az ormányát tapogatja, a másik a lábát, harmadik az agyarát és vitatkoznak egymással, hogy milyen az elefánt, pedig mindegyikük rosszul tudja.

 Máskor azt mondta, hogy a vallás olyan , mint amikor az ember egy folyóhoz ér és készít egy csónakot, hogy átkeljen rajta. Miután átkelt , azt mondja: " Milyen hasznos volt ez a csónak, magammal viszem", és cipeli magával a szárazföldön a csónakot.Igaz, Buddha beszélt újjászületésről és egyéb misztikus dolgokról, de ezek neki csak tanítási segédeszközök.
Ezekkel jól megértheti az adott gondolatot de attól még nem kell a csónakot magunkkal cipelni. Buddhát anakronisztikusan leginkább pszichoterapeutának lehetne nevezni, a célja az emberek (lelki) szenvedésének meggyógyítása volt.
  Egy harmadik hasonlatban azt mondja, hogy aki csak akkor fogadja el tanait, ha az istenekről, újjászületésről és egyéb dolgokról mindent elmagyaráz, az olyan, mintha valakit eltalálna egy nyílvessző, de az orvost arra kérné " előbb mondd el nekem miért lőtték belém ezt a nyílvesszőt, ki lőtte ki, ki volt annak az apja, hogyan került az ellenséges seregbe..." . Mire az orvos felelhetne a kérdésére , a sérült régen elvérezne.