Bakuszui (1720-1783)

Visszatérve
egy nemjárt ösvényen –
violák.

Basó (1644-1694)

Harangszó múltán
még tovább illatozik
a cseresznyelomb.

A vén tavacska, a!
ugró békára cuppant –
a víz hangja.

Egy fedél alatt
szuszogó kéjnőkkel –
holdfénymázas lóhere.

Macska bakfislány
árpán, szerelmen –
oly girheske!

Ne kövess engem:
sose légy kantalupdinnye
kettébeszelve.

Boncsó (?-1714)

Tűzrevaló ágfa
halomba
rügyezni készül.

Buszon (1715-1827)

Rövid szundítás –
felébredve,
elmúlt a tavasz.

Harmatos reggel –
ezek a nyeles serpenyők
csodálatosak!

Boldog utazó:
szúnyogriasztó kanóc,
holdsütötte fű.

Szilva-nézőben:
az örömnegyedben
új selyemövek.

A szilva illata
körüludvarolja
a teliholdat.

Hirtelen hűvös –
szobánkban régholt nőm
fésűje, láb alatt.

Csigecu úrnő (XVII. század)

Tücsök ciripel
a madárijesztő
ingujjából.

Csijo dzso (1701-1775)

A kút vödrében
hajnalkavirág –
én vízért jöttem.

Dzsósó (1662-1718)

Kása púpozva
egy tökéletes tálban –
újévi napfény.

Ekuni Sigeru (1934-)

lábadozón –
kenyerem majszolom
e koratavaszon

Április Bolondja –
némely hazugság bejött,
némelyik nem

zuhanyozás –
fiatal lány első szerelme
a lefolyón át

a sötétség –
miután a macskák is
bevégezték

a szumóbajnok
valami dzsesszt keres –
hosszú őszi éj

míly megható...
mindegyik tejesüveg sapkáján
ott a hó!

oly rideg oly ráncos
egy magános
dollárbankó

a hőségben
egy koldusgyerek szemén
túlcsordul a lélek

mélyen az őszben –
egy apátság udvarán
mekkora kőtáblák!

részegen a városban
hol domb hátán domb
köd mögött köd

téli lepke –
igen, női csuklón rebben,
odatetoválva

a tél hidege
belemar a határőr
kölyökképébe

Hokusi (1665-1718)

Házam leégett –
lám, még a cseresznye is
eldobta szirmát.

Issza (1763-1827)

Mindkettő öt jen:
egy csésze tea,
egy fülemüle.

Cseresznyevirág?
Erre mifelénk
a fű is virágzik.

Első kabóca:
az élet
komisz, komisz, komisz.

Verebek, kérlek
respektáljátok
öreg ágyneműimet.

Őszi szél –
a koldus átnéz rám,
felbecsül.

Ez éjszakán
téged is sürgetnek,
őszi hold.

Egyik fürdő
a másik után –
mekkora badarság!

Mától, legyeim,
szerelmeskedhettek bátran –
én távozom.

Kakukk énekel
nekem, a hegynek,
felváltva.

Jaju (1701-1783)

A rizsültető
átvizel
a cimbora táblájába.

Josino Josiko (1915-)

Asszony egyedül –
egész testével fülel
az égzengésre.

bejön egy férfi
és felkavarja
a vadnárcisz illatát

itt a kancsóban
kancsó-alakú víz
tavaszi víz

holdfényben
dupla-szirmú cseresznye
mikor a szimpla is sok

Kana dzso (XVII. század)

Reszketve együtt –
árpakalász,
pillangó.

Kató Kóko (1931-)

Míly ritka tökély –
köröttem peóniák,
napos esőben.

HÁROM PEÓNIA

A peónia
szirmain sok-sok csepp
még múlt éjszakáról

Porcelánfehér
szirma ragyog áttetszőn –
peónia napban

Szirmát hullajtja
duzzadó rozs felé –
éji peónia

Kikaku (1661-1701)

Kabóca-zene –
legyezőárus,
a bokrok közt szökdécsel.

Kitó (1740-1789)

A csalogány,
a ritkán látott,
ma kétszer jött.

Kjorai (1654-1707)

A szülőfalumban is
úgy alszom most,
akár egy utazó.

Kjoroku (1655-1715)

Kisebbek
még a gombócok is –
őszi szél.

Maszahide (1657-1727)

A csűr leégett –
most
láthatom a holdat.

Mokuszecu (XVII. század)

Hosszú nyári esők –
az árpa ízetlen,
mint a levegő.

Ranszecu (1654-1707)

Dinnye –
milyen jól
tartja magát.

Rjókan (1758-1831)

Hulló levelet
hozott eleget a szél
tűzrakáshoz.

A rabló
ittfeledte ablakomban
a teliholdat.

Siki (1867-1902)

Datolyaszilva!
Beléharapok, hogy rázendül
Hóryúji harangja.

Rizsaratás –
füst se lebben ma
a halottégetőnél.

Tavaszi eső –
ernyőm, legelőm:
e képeskönyvesbolt.

Vihar –
bambusztornácon végig
diók versenyfutása.

Kakastaréjok,
szálra úgy tizennégyen,
vagy tizenöten.

Ősz közelg –
zörgő, repedező
kabóca-váz.

Hangafűben,
szandáljaim még –
illatozón.

A fa kivágva,
korán hasad a hajnal
kisablakomnál.

Sikó (1665-1731)

Éjszakai hó –
a szomszéd kakasa
mérföldekről szól.

Sirao (1735-1792)

Holdsütötte éj –
róka tüsszent
dinnyevirágtól.

Siszeki (1676-1759)

Öreg combjaim –
milyen vékonyak vagytok
a tűz fényénél.

Sóha (?-1771)

Szégyenletes –
halott fű
tücsökketrecben.

Sozan (1717-1800)

A vendég elment,
mondom fennhangon,
a kályhát cirógatom.

Susiki (1669-1725)

Az elválás hidege –
apa és fia
egy paplan alatt.

Szató Kazuo (1927-)

Szálanként
tavaszi szelet nyújt át –
a virágárus.


TIZENKÉT MACSKA
Tizenkét macskát tartok. Ők az én macska-haikuim.

Újév hajnalán
megengedem : hívd házam
macskalaknak.

Tuskó, idei első –
még elébb macskák
kiebrudalása.

Tavaszi éj,
mikor macskáéknál
vékony szemöldök a divat.

Öreg kandúrunk
hunyorog bölcsen
titkos viszonyom felett.

A nyár közelg, s ők…
új ásítást tanulnak
feleségemtől.

Kölyöksír helyének
sarlózom.
a nyári füvet.

Két monszun-eső közt;
a holdfény-derítette padon –
macska.

Állatorvos jő
túlzón dicsérve
hortenziámat.

Őszi szél –
a szoba minden sarkába
jut egy-egy macska.

Oldalánál
tépett molylepke-szárny –
immáron alszik.

Ajtóüvegen át
macskánk keresztülnéz
a téli verében.

Szilveszter este...
mind a tíz cica-zsöllye
elkelt előre.

Szódó (1614-1716)

Késői tavasz:
sápadó rózsa,
keserű rebarbara.

Szokan (XVII. század)

Hideg, igaz,
de ne próbáld a tüzet,
hó-Buddha!

Szora (1649-1710)

Szárnyaló pacsirta –
fiókája
koplalni fog.

Szute dzso (1633-1698)

Vannak az égben
rövidre szabott szoknyák,
nyári hold?

Taigi (1709-1772)

Meditáció:
kövér szúnyogok
lakomája.

Takaha Sugjó (1930-)

A HAIKU EGY ÉVE

TAVASZ

A fülemüle
vétett egy hangjegyet
és el is hallgatott

Tavaszi reggel –
öt bicikli, aztán hat,
kisvártatva száz

Szilvavirágzás…
ág küzd ág ellen
egy darab szabad égért

Felhőkarcolóból
mind-mind petrezselyem
a tavasz zöldje

NYÁR

Májusi verejték
túlontúl szép
hogysem letörüljem

Profán hangot adva
ébredek
mennyei szendergésből

Láttam Ádámot,
hiszem, egy krátertóban
úszni Évával

Vendégként
egy tengerparti strandkosár
magánéletében…

ŐSZ

Reggelre napot,
estére holdat von fel –
virágosmező

Szidva büntetve
egy csillag világgá megy
le a tengerbe

Sörényeiken
gyerek-kezek maszatja –
körhinta-lovak

Mogyorótörés –
Eroszra nyíló szemek
versre nyíló szemek

TÉL

Csak egy jégcsapot
benne csillaggal küldj
északi hazámból

Szeretni, gyűlölni –
egyre megy – a szavak
télen fehérek

Nedves-fény-élű
korcsolyát lóbálva, igen,
valaki más felesége

„ÓH!”-t üvöltve
üdvözli az új napot
a jó öreg gleccser

Takahasi Sinkicsi (1901-1987)

LENNÉK

Minden élők közt
lennék édesburgonya
frissen kiásva.

FELHŐ

Én derűs vagyok
bármi történik – pamat
a tündöklésben.

DÉLUTÁN

Hajam hull, gyorsan –
délután indulok is
Kis-Ázsiába.

TÁVOLLÉT

Csak mondd azt:
„Úton van” – otthon már
ötmilliárd éve!

Tantan (1674-1761)

Reggeli dér –
a Fudzsi hegye,
mintha könnyed ecsettel.

ÉVSZAKOK
KLASSZIKUS JAPÁN HAIKU MŰFORDÍTÁSOK
BARCZIKAY ZOLTÁN és BAKOS FERENC fordításai
Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal

Hét vonással
az örrökkévalóság -
hamuba írva
....................................... Barczikay Zoltán

Téli haiku
fordításába fogva -
betakarózom
................................. Bakos Ferenc

A haiku honfoglalása, úgy tűnik, hazánkban is megtörtént. A legmarkánsabb bizonyíték erre Terebess Gábor - kinek elévülhetetlen érdemei vannak a műfaj elektronikus gondozásában - honlapja (www.terebess.hu), ahol a haiku címszó alatt már ezer költő és műfordító több mint húszezer haikuverse olvasható magyarul. És már tucatnyi magyar haiku-fórum is található a hálón; ezek közül a leginkább figyelemre méltó a http://forum.index.hu, melynek lapjain évek óta három levelező rovat is működik a műfaj bűvöletében. A "műferdítések" rovatban egy japánul tudó fiatalember, Barczikay Zoltán, egész kis műhelyt szervezett maga köré a klasszikus japán haiku honosítására: jegyzetekkel ellátott nyersfordításainak biztatására nemegyszer öt-hat rendszeres levelező is megírja a saját verzióját. Az alábbiakban én is ezt teszem: a néha szinte kész nyersfordításokból szemezve sorakoztatom az általam csiszolt darabokat.
B. F.

újévi boldogság?
mikor rizslepényből elég
csak a két porció?
(Issza)

Jáde folyócska
újévi vizét kínálja
hajnalpírral
(Szogjoku)

téli napon
kusza kalligráfiám -
hamuba írva
(Issza)

olvadó hó,
fényesre beretvált fej,
utazóruha
(Issza)

lepusztult ház,
jómagam is romokban, sebaj!
tavasz hajnala
(Issza)

nékem a tavasz:
tükör hátára festett
szilvafavirág
(Basó)

a macska árnyéka
épp csak súrolja
a bambuszrügyet
(Issza)

deríti szobám
holdfényt sokszorozva:
gyöngyvirágcserje
(Issza)

szemező-lecke:
tanítvány köszönt mestert
szilvafaággal
(Issza)

tavaszi este
kispárna idekészítve -
de kinek? kinek?
(Buszon)

virágzó fák közt
valahol árnyékban
duhaj játékosok
(Issza)

könnyű reggel
hová esti zápor űzött:
"Teázó a Fűzhöz"
(Issza)

szilvaágat törve
ráncos kezeimen
a virágillat
(Buszon)

még ha tavasz is!
küszöbömig, s ne tovább,
ibolyavirág
(Issza)

tavaszi eső -
kacsasült-szezon után
vidám hápogás
(Issza)

bazsarózsától
elváló méhecske:
boldog is, szomorú is
(Basó)

zuhatag vizén
Buddha unt virágai
tovasodródnak
(Buszon)

vénülök -
már az algahomok is csikorog
fogam alatt
(Basó)

békák:
énekükkel egybefűznek
nyáréjszakákat
(Issza)

rejtekhelyen,
hol fény se rebben -
egy tökéletes lótusz!
(Issza)

egy fűszál hívott,
s mit ad isten -
szentjánosbogár!
(Issza)

fű gyökere
majd ha borít, kakukk,
énekelj nekem!
(Ocuin)

hanyatló világ
telisteli zsúfolva
virágokkal
(Issza)

égő ház körül
nagy sürgés-forgás -
csúfolódó kakukk-hang
(Issza)

nyár, kabóca…
és a harmat-világ
harmatcsepp-könnyei
(Issza)

fenyő árnyéka
plusz egy tatami:
dolgozószobám
(Issza)

minden elmúlik,
ámde addig is:
kabócák zenéje…
(Basó)

magányomat
mélyítse csak kiáltásod -
kakukk, kakukk!
(Basó)

hé, lurkók,
fessetek harmadik szemet
a madárijesztőnek!
(Issza)

kiégett mezőn
hevesen gesztikulál
egy prédikátor
(Issza)

nem is gondolnád,
itt az ősz, itt van újra,
gyermek-Buddha!
(Issza)

kis selyemlepke,
téged már elragad:
első őszi szél
(Issza)

pöttöm fiunknak
kézre áll a kis-söprű -
sírlátogatás
(Issza)

ég mélyébe
tó mélyébe vesző
hullt levelek
(Taneda Szantóka)

őszi szél elől
oltalmat épp nálam remélsz
kicsi pillangó?
(Issza)

vén ágat török
öreg térdeimen -
micsoda küzdelem!
(Issza)

alhatnék
akár madárijesztő gúnyában -
éjféli fagy
(Basó)

söpörtem eleget…
feladom hát, újra hulló
őszi levelek
(Tan Taigi)

szobám sarkában
ne reszkess kis pók -
seprűm ma tétlen
(Issza)

fura levélzsák -
lepkebábnak palota,
így télvíz idején
(Buszon)

világi szelek
tépázzák kunyhócskám -
bévül öregszem
(Iio Sógi)

mily szégyenletes:
gyerekek hó-Buddhája
kacag enyémen
(Issza)

hó-roppantotta
bambusz-törzs hangja
mélyen az éjszakában
(Buszon)

kertem söprése -
feledtük tán a havat,
vén harcostárs?
(Basó)

öblön átkelve
sehol egy szárcsa -
csak a dermesztő hideg
(Buszon)

öt lábnyi hó -
alatta tán meglelem
végső nyughelyem
(Issza sírverse)

egymagam járok
négyszemélyes táncot -
búévfelejtő!
(Issza)