Matsuo Bashó

semmi se történt
ó a tegnap elmúlt a
gömbhal-levessel

itt Kiotóban
kilencvenkilencezren
virágnézőben

felém fordulsz?
én is egyedül vagyok
őszi este

a vöcsök-tóra
mindenfelől cseresznye-
szirmot hoz a szél

az őszi szél már
fehérebb mint a sziklák
a hegygerincen

felhők választják
majd el a két barátot -
vadludak árnya

Bozót nyílását
holt tealevelekkel
ostromolja Szél

jégeső hangja
ugyanaz vagyok mint rég
mint az öreg tölgy

kézben tartanám
s megolvasztaná forró
könnyem: őszi fagy

még egy év elmúlt
útikalap s lábamon
a szalmabocskor

tüzet gyújtanál
oly kedveset mutatok
egy nagy hólabdát

év hull év után
a majom arcán újra
csak majomálarc

a kakukk hangja
sűrű bambuszoson át-
szűrődő holdfény

a reggel üdve -
nappal zárat szerelek
első kapumra

madár, ez őszön
mért öregszik úgy a dal
ki felhőkbe száll?

fáj az utazás
álmaim körbe járnak
száraz ingovány

tavaszi eső
kövér cseppeké szűri
a meggyfa lombja

zöld fűz levélről
víz csöppen apálykor a
fekete sárba

az öregtemplom
barackvirágok amott
férfi nyomtat rizst

minden szélroham
pillangót arrébb hajtja
tágas a fűzfa

reggeltől estig
énekel a pacsirta
és mégsem elég

rizshántolás, egy
fiú felfele sandít
ha holdat látna

cédrusesernyők
Yoshimó hegyre mennek
cseresznyevirág

felhőszakadás
télben még majomnak is
kell esőkabát

polip nyolc karja
nyári holdsugár álom
hamar véget ér

az évek múlnak
levegővé lesz a világ
sarkai úsznak

öreg-öreg tó
béka középre ugrik
a loccsanásba

az esti eső
útilapu tetőmön
kopogva üzen

elmegyek
s te maradsz
a másik őszben

micsoda hanggal
kiált a pók az őszi
szeleknek hátán

reggeli tea
krizantémvirágok közt
békés szerzetes

hosszú úton
megbetegedve: álmom
még a vadonba jár

ősz van. mért érzem
magam most oly öregnek?
madár az égen

őszen csoszognak
görbe botok motoznak
sírt látogatnak

szilvavirágillat
ködös, hegyi ösvény
és a felkelő Nap

fáradtam. kocsmát
kerestem s mi részegít?
virágzó akác!

jeges éjszakán
a vizeskancsóm eltört
s én felébredtem

tavaszi szellő
pipafüst száll a széllel
egy szájból széjjel

utazás magas
hegyi ösvény ibolyás
elragadtatás

csengőszó vége
templom virágillatban
tökéletes est

dal simogatja
magányom mélységeit
ó, hegy madara

magas, szűk ösvény
vándor öreg rendet vág
kis kasza villog

a kócsag lábához
adjuk a fácán hosszú
lábszárcsontjait

szél a Fudzsiról
képzeletbe rejtve nézd
emlék Edoból!

alvás lóháton
álmaim messzi Holdja
forró teagőz

múlik a tavasz
madarak kiáltanak
hal szeme könnyes

a fa alatt hal,
saláta, leves, minden,
cseresznyevirág...

a sózott hering
ínye jegesnek látszik
hideg halasbolt

dalold pacsirta
"verandádon rizstorta
rizstortádon pötty"

dicső reggelek
egész nap jó zár ügyel
első kapumra

ősz közeledik
négy szív találkozik kis
teaszobában

krizantém illat
a kertben elnyűtt bocskor
talppal fölfelé

havas reggelen
szárított lazachúst rág
magányos fogsor

felhőkön túl a
vadlúd örökre elszáll
baráttól válik